Ország László (1947–)
– a Népművészet Mestere (2007),
– népi iparművész (1984),
– a Magyar Kultúra Lovagja (2003),
– a Magyar Művészeti Akadémia köztestületi tagja (2016)
Az 1970-es évek derekától foglalkozik hímzésekkel, autodidakta módon közelít meg minden hímző-technikát. Fő profilja a magyarországi fehérhímzések, pókos hímzések, szálszorító hímzések, és minden, ami fehér. 1979-óta foglalkozik szakköri foglalkozások keretén belül a hímzések oktatásával. Önálló gyűjtő és kutatómunkát végez. Kikapcsolódásként elkalandozik a színes hímzések világába. Volt időszak, amikor több mint 50 fő vett részt az öcsödi és kunszentmártoni csoportja munkájában.
Így készült el 1982-85 között a „kapuvári viselet hímzése”, közben 1984-ben az első „Jászhímzésű” kollekció, majd 1985-ben a „kunhímzésű” mintaanyag, majd folyamatosan a pókos hímzések, szálszorítások és önálló kreációként a „csengedi színes hímzés” és a többiek, melyeket helyi és országos képzéseken tanított. Mindegyik a maga nemében egyedülálló. A Népi Iparművészeti Tanács folyamatosan minősítette munkáit, országos és nemzetközi kiállításokon sikerrel szerepelt, jelentős szakmai díjak birtokosa. Autodidakta precizitásának köszönhető, hogy sok új mintaelemmel gazdagította a textil- és népművészet tárházát, a meglévőket pedig pontosította. Könyvsorozatban foglalja össze sokéves tapasztalatát.
Ország Lászlóné Dékány Katalin
– népi iparművész (1985)
A hetvenes évektől kötelezte el magát, a lószőrfonás, illetve lószőrékszer készítés újkori megőrzésnek és továbbéltetésének.
Felismerte, hogy a magyar nép ősi kultúrájához és az eredendő műveltséghez hozzátartozik a díszítő eljárások sokszínű volta. A magyarok ősi foglalkozása a nomád és fél-szilaj pásztorkodás volt, amiből kinőtte magát a gyapjú és a lószőr felhasználásával készült díszítő eljárás, többi között a gyapjú hímzés és a lószőrfonás. A funkció határozta meg a feldolgozás módját. Az ősi fonási és hurkolási eljárással, és a mai kreativitással csodálatos ékszereket lehet készíteni. Az utóbbi évszázadok ásatásai és feltárásai bizonyítják, hogy a hunok-szkíták, majd a kunok, ahol megjelentek, ott a tevékenységükről nyomot hagytak, mind szellemi mind fizikai vonatkozásban.
A Kárpát-medencében mindenütt fellelhető, így a Tiszazugban lévő Kunszentmártonban is megtalálható a lószőrfonás különböző módja. Hogy mennyire a néphez, a parasztsághoz köthető ez a technika, mi sem bizonyítja, hogy az 1920-as ’30-as évekből vannak még élő készítők és emlékezők annak használatáról.
1979-ben a Tiszakürti alkotótáborban Bodrogi Sándor népművészet mesterétől látta az akkori alaphurkolási módokat, mely az alapját adta a munkásságának. Nem pedagógus, nem óvónő, hanem egyszerűen a hagyományos kézművesség iránti affinitása és a hagyományos életmód tette alkalmassá hogy ilyen magas színvonalon tudja végezni a lószőrfonást. Az ismeretek birtokában fejlesztette ki az ékszerkészítés olyan kiemelkedő minőséget, képviselő technológiáját, amelyet a világon mindenütt megelégedettséggel és elismeréssel fogadnak. Európa szinte minden országában, USA-ban, Kubában, Brazíliában viselik darabjait. Százhuszonhárom kiállításon láthatták munkáit, melyből az egyik utolsó a „Kézművesség határok nélkül”című, amely négy Európa Uniós országban volt látható, interaktív bemutatóval.
Az általa készített használati darabok etalon értékűek. Ezek minősége, és technikai kivitelezése messze meghaladja az archív darabok és az új stílusú munkák minőségét. Munkája igényességét 1985-ben a Népi Iparművészeti Tanács, lószőrfonóként, elsőnek ismerte el Népi iparművész címmel. Vetítettképes előadásokat tart a lószőrfonás megismertetésére szakmai és érdeklődő köröknek. Most készül a „Csengedi könyvek” sorozat harmadik könyveként a ”Lószőrből ékszer” című összefoglaló, mely várhatóan 2018. augusztus 20-ra jelenik meg.
Rendszeresen alkotó táborokat vezet ifjúsági és felnőtt csoportoknak az ország különböző részében, de a helyi Csenged Népművészeti Egyesületben is, melynek alapító tagja. Az oktatásban is az igényességre törekszik, mert csak a pontos ismeret birtokában lehet az ember kreatív. A Szolnok megyei Népművészeti egyesületnek is alapító tagja.
Négy évig volt a NESZ népi ékszer Szakmai Bizottság Tagja. Az EU-s oktatási normák magyarországi adaptációja kapcsán, a Nemzeti Fejlesztési Intézet Őt kérte fel szakértőként, a lószőrfeldolgozás hazai honosításának kidolgozásakor. Azon népművészek, közé tartozik, aki a múlt letéteményesei, amelyből a jövő épül.
