TEÉRTED PUFFOGOK!
Számomra, de azt hiszem sokak számára is emlékezetes szakmai konferenciát szervezett a JNK-Szolnok Megyei Népművészet Egyesület 2019. május 10-én.
A „Mában élő tegnap és holnap” címmel indított szakmai sorozatnak immáron ez volt a VI. programja, mely a jó tervezés, az anyag és motívum összhangja, valamint a kész termékek bírálati (zsűrizési) szempontjait tárgyalták az előadók.
A térség két specialitása is reflektorfénybe került, nevezetesen „ A jászsági szűcshímzés továbbélése”, valamint „A kunhímzés a jelenben – hogyan tovább ?” Az egész napos programot, a két hímzéstípusból készített kamara-kiállítás színesítette. Akit érdekelt, vagy tehette, végighallgatta a nagyon fontos előadásokat.
Nagyon fontos alapelvek hangzottak el, amelyeket bármilyen magyar díszítőmód alkalmazása esetén be kell tartani, mert ellenkező esetben elveszti annak eredeti funkcióját, és jellegét.
A tervezés alapossága és a mindenre kiterjedő részletessége az első és legfontosabb lépés. Itt kerül meghatározásra a funkció, amely az elhelyezés helyét határozza meg.
A díszítőmód kompozíciójának meghatározásakor a szín,- arány,- ritmus,- szimmetria egységét biztosítani kell, amellett, hogy a tradicionális alapelveket – hagyományos színek, anyaga, fonala, öltése, elhelyezése – be kell tartani.
Amikor a tervezési szempontok figyelembevételével elkészült az alkotás, jön a visszajelzés, a bírálat, zsűrizés. Az elkészült végtermék dönti el a tervezésünk, kivitelezésünk, hozzáértésünk milyenségét. ( A „Kunok hímzett virága” című könyv 106-109. oldalán a gyakorlati tanácsok között megtalálható.)
Az egésznapi programot végighallgatva megerősödött bennem a gondolat, hogy a nyilvánosság előtt, nem lehet tovább szó nélkül hagyni a kunhímzéssel kapcsolatos aggályaimat, mert ellenkező esetben nem lesz előrelépés, továbbra is a fióknak dolgozik a sok szorgos kéz. Most néhányan itt vannak, és hallgatják az előadásokat, akik hasznot meríthetnek az itt elhangzottakból. Sajnos most is azt tapasztaltam, hogy a „megmondó” emberek ismét nem voltak jelen, annak ellenére, hogy a leg autentikusabb előadók és a zsűrizést végzők voltak jelen a konferencián.
Lehetőségem adódott, hogy a záró programként néhány gondolatot továbbítsak a kunhímzés általam ismert jelenéről, és felvázoljam néhány gondolatban a jövőt:
Korreferátumomat azzal kezdtem, hogy – félretéve minden eddigi ismeretemet, gyakorlati tapasztalatomat, meg kell állapítani, hogy jelenleg – kunhímzés NINCS!
Ezt a teremben látható kiállítás is bizonyítja. Minden transzparensen más-más típusú anyag van feltéve, annak ellenére, hogy mindenki kunhímzést hozott bemutatni. Hogy miért?
Azok az asszonyok, akik szorgosan hímezik az elébük tett textileket, biztos meg vannak győződve, hogy jót és jól készítenek. Az irányítók – mivel nincs összhang a kunhímzésről – sajnos félrevezetik Őket, mivel csak dicsérik a munkájukat, de szakmai útmutatást nem adnak. Ennek az lett az eredménye, hogy minden csoport azt hiszi, hogy az általuk készített munka az igazi kunhímzés. El lehet képzelni, hogy mit jelent ez a hat-hét településen, amikor mindenki a maga lovát dicséri, és netán a másikat kritizálja. !?
Erre a szórtságra bizonyíték, hogy a megyei értéktár jegyzékre történő felterjesztésben a túrkevei és a karcagi kunhímzés is fel lett terjesztve. Egyszerre kettő település jelentette be, hogy a kunhímzés a sajátja, és Ők képviselik a kunság hímző hagyományát. Szerencsére a többi településnek volt akkora önfegyelme, hogy nem szállt be ebbe a kavalkádba. Természetesen ez a két település anyaga is merőben másról szól, de másról a többi település hímzésanyaga is.
A kavalkád gyökere abból adódik, hogy a csoportok szakmai irányítása, és azok mentorai között sok a tanult ember, de a gyakorlati szemlélet még mindég a régi háziipari szinten áll. (Lásd, az Internetes hirdetésekben szereplő kunhímzéseket ki tenné a lakásába?) Ennek hozadéka, hogy a 2018. évi „Nemzeti Szalon” rendezvényén a „Kéz- Mű- Remek” című, Magyarország összes népművészeti tájegységét bemutató, mértékadó kiállításon a kunhímzés nem szerepelt, tehát nincs.
Amíg nincs egységes szellem, nincs a mai funkcióba használható egységes megjelenés, ütőképes kollekciók folyamatos bemutatása, addig nincs a kunságnak hímző művészete, mivel hatféle kunhímzés nincs! Ezek csak helyi készítésű, háziiparszerű színes üzleti termékek. (Sok próbálkozás volt már, de gyakorlati érzék hiányában a konferencia témájában elhangzottak nem teljesültek! ! )
Sajnálattal kell tudomásul vennem, hogy – más szempontok figyelembe vétele okán – a „Kunok hímzett virága” című könyv gyakorlati tanácsok fejezetében leírtakat a hímzők, illetve csoportvezetőik figyelmen kívül hagyják. A tanácsok figyelembe vételével elkerülhető lenne a sok tévesen készített hímzés, ma is használható darabok készülhetnének, az alapvető törvényszerűségeket mindenkinek be kell tartani!
Az általam és a csoportjaim által készített kunhímzések „Magyar Kézműves Remek” díjas, Kis-Jankó Bori díjazott, mesterremek díjas, több nívó- díj, és számtalan bel- és külföldi kiállításon bemutatott, kutatáson alapuló munkát reprezentál, ami alapját képezi a kunhímzésről, a következő generációknak készült könyvemnek.
Ezt a könyvet, mindenki a saját hasznára fordíthatja. www.csengedi.hu
