A jelenlegi hosszú év végi ünnepkör lehetőséget ad, hogy egy kicsit vonuljunk vissza a belső szobánkba, és elmélkedjünk a múltunkról, a jelenlegi gondjainkról, és néhány gondolattal a jövőnk, gyermekeink és unokáink jövőjéről, a ma tükrében, hogyan tovább.

        Egy életművet összefoglaló könyvsorozat néhány példányát szeretném Önöknek bemutatni, amely időközben rekviemmé változott. A megszűnés, az elmúlás mindig fájdalommal jár. A kilátástalanság, a tehetetlenség arra ösztönöz, hogy változtatni, segíteni kell a fiataloknak, a siránkozással nem jutunk előbbre, az életre nevelést kell a kezükbe adni.

 A körülöttünk lévő világ száznyolcvan fokot fordult, és a ma, holnap már a múlté lett, a mai tudás és értékrend is merőben megváltozott. Az évek múlása ráébresztett arra, hogy pótolhatatlan, ami itt lejegyzésre kerül, mert velünk együtt ez a kultúra is a múlté lesz.   

    A kultúra folyamatosan változik, megújul, alakít, ezért legyünk büszkék kultúránkra, de a múlt értékeit megőrizve magunk is mindig valami újjal gazdagítsuk!

       A „Csengedi” könyvek aktualitását az adja, hogy megmentse Európa egyik legértékesebb és legszínesebb díszítő kultúrájának néhány elemét, mely itt fejlődött ki a Kárpát-medencében, amely ma is életben van, de értékválságban szenved, amit tetőz a közelgő szingularitás. Ezzel a ténnyel a könyvek szembe szállnak, rögzíti a mai tudást, megújít és a jövő generációjának alkalmazható tudást ad.

Az utóbbi évszázadok ásatásai és feltárásai bizonyítják, hogy elődeink a hunok-szkíták, ahol megjelentek, ott a tevékenységükről nyomot hagytak, mind szellemi mind fizikai vonatkozásban.

Igaz, a múltunkról nem állnak rendelkezésre 3D-s felvételek, hang- és video anyagok, de elődeink tevékenységéről képet ad a szomszédos népek, illetve a selyemút mentén történt ásatási leletek. A sivatagi homok, vagy a jégbefagyott kurgán leletek megőrizték a kor lenyomatát, hogy a mai kutatók bizonyíthassák, hogy igenis, ott jártak őseink, nyomot hagytak, és már akkor is kiemelkedő kultúrának voltak részesei.

       A parasztság volt az utolsó olyan néprajzi csoport, amely minden anyagi és szellemi szükségletét fedezni tudta: az élelmet, a művészetet, a lelki és társas kapcsolatokat, de még a gatyának a nyersanyagát is. Csak két árura szorult rá: a sóra és a vasra, de ez utóbbit az Árpád-kori falusi vaskohókból is meg tudta szerezni. Bár a magyar parasztság az 1945-ös földosztáskor végre több földhöz jutott, de az 1960-62-es tsz-esítés végképp megsemmisítette ezt a létformát.

        Az 1989-90-es rendszerváltoztatás óta az iskolai oktatásnak már nem része a háztartási és gyakorlati képzés. (Lányok és fiúk nemüknek megfelelő gyakorlati életre nevelése.) Az „amatőr” mozgalom – akik még megélték a paraszti létformát ‒ lassan kiöregszik, és csak másod kézből vett oktatóktól lehet újratanulni a hagyományos létformához kötődő ismereteket.

A hagyományos értelemben vett népművészeti funkció a mai világban felfüggesztésre került, értékválság van, anyagi és szellemi értelemben is egy mélyponton van.

     Egy reprezentatív megjelenésű, elemző, összefoglaló, az oktatás számára kézikönyvként használható művek megírása és megjelentetése a cél.

        Mindegyik kötet szerzői kiadásban kerül megjelentetésre, a nyomdai költségeket a Magyar Művészeti Akadémia is támogatja. A sorozat harmadik kötete, mely szintén hiánypótló mű – mivel ilyen összefoglaló még nem született ebben a témában -, január végén lesz kézbe fogható: a „Lószőrből ékszer” címmel.

 Több mint negyvenöt év gyakorlata, kutatása, oktatási és szervezési tapasztalata áll e jövő generáció tudását segítő befektetés mögött.

 

     Mivel szerzői kiadásban készülnek ezek a könyvek, szívesen veszem a megjelenés előtti kedvezményes áron történő előrendelést, valamint vásárlást, de anyagi támogatást is a jövőbevetett befektetésem számára elfogadok.

Minden továbbbi információ a  www.csengedi.hu honlapon és az orszag.laszlo47@gmail email címen elérhető.

BÉKÉS ÜNNEPEKET ÉS ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!